A veszprémi Gizella étterem és Szálloda kertjében járólap burkolatú hatalmas napernyővel ellátott terasza állt. A csúszásmentes járólapot ipari szőnyeggel vonták be, így kicsit puhább járófelülete lett. Később, az étterem és konferenciatermes bővítés után szükségessé vált a terasz felújítása. az étterem és szálloda tervezője, mindenképpen faburkolatban gondolkozott. A felújítás-bővítés anyaghasználata faburkolatú terasz készítését vetítette előre. Az első találkozásunkkor mutatott minták közül a thermowood, a tatajuba, a cumaru és a massaranduba volt szimpatikus. Hosszabb távon a massaranduba vöröses színével nem jöhetett szóba. A thermowood burkolat ugyan ára és járáskomfortja miatt elképzelhető lett volna, de mivel tavasztól majd minden hétvégén esküvő van, a kopásállósága miatt a thermowood már nem szerepelt a kiválasztottak listáján. Maradt a tatjuba, és a cumaru. A mintákon látszott, hogy a cumaru fajnak elég nagy a színspektruma, de a nyílászárók színeivel ez az egzóta a leginkább rokon. Főleg ha hozzászámítjuk azt a tényt, hogy a PNZ felületkezeléses fafaj rdapp-barna-sárga színével mindenkit levesz a lábáról. Levesz, szó szerint levesz. Történt ugyanis, hogy az előzetesen kitalált lamellós rögzítési mód, mint kiderült itt nem lesz hosszú életű. A szokásos hétvégi esküvő ugyanis felettébb vendégmarasztalóra sikeredett. A menyasszonyi topánt foglyul ejtette a terasz. A lerakásnál használatos aluminium lamello, a cumaru stégpadlók között kicsivel több mint 10 mm hézagot hagyott. Ehhez társult némi nedvességből származó mozgás, majd a rendezvényen többször is beszorult a topán. Átbeszélve a megrendelői igényeket, a teraszt újra készítettük, kisebb, elviselhetőbb kb. 5 mm-es hézagokkal. A trópusi teraszokat, közöttük is a cumaru és massaranduba fajokat veszélyes kis hézaggal építeni, mivel a nedvesség hatására jelentősen mozoghatnak, vetemedhetnek, amit nem biztos hogy mindenki jó szemmel néz.